A két lány ment egy majdnem üres utcán. Az a hely kicsi volt és piszkos. Épp befordultak egy sikátorba, amikor döbbenetes látvány tárult a szemük elé. Két fiatal lány feküdt előttük vérben úszva. Mindkettőnek komolynak látszottak a sérülési. Az egyiken lövés nyomok voltak. Három helyen találták el. A másik a hasán feküdt. Amikor a lányok közelebb rohantak segíteni, látták hogy csak az egyikük vérzik. Amelyiket meg lőtték. A mellette lévő lány ruhája az ő vérétől vöröslött.

- Sango! Nézd meg azt a lányt, én megvizsgálom a másikat. –mondta Kirara

- Rendben, de még innen is látom, hogy lelőtték.

- Te jó ég! –Kirara csak ennyit tudott kipréselni magából, amikor megfordította a hasán fekvő lányt. Az arca egyik felét hegek borították, és az egyik szemére vak volt. És már majdnem halott.

- Vigyük be őket a hivatalba! Siessünk! –mondta Kirara

- Rendben!

Fölkapták a két eszméletlen lányt és elrohantak velük a hivatal felé. Körülbelül két kilométer, ami számukra nem nagy távolság. Fél óra múlva már ott is voltak.

- Lányok! Hogy kerültetek ide? Hiszen nem olyan régen mentetek haza. Ők meg kicsodák? –a szóáradatot Arami Tama intézte feléjük.

- Fogalmunk sincs kik ők. Úgy találtunk rájuk hazafelé menet. Kérlek, próbálj meg segíteni rajtuk. –mondta Kirara

- Rendben. Hozzátok őket gyorsan. Ne várjatok! Hozzanak ide két hordágyat! Igyekezzenek!

Jött a ”roham-mentő” és a két ismeretlent a gyengélkedőre szállították.

- Arami Tama, kérlek, ha más remény nincs, adj nekik új testet.

- Kirara, nem tehetem. Részben szabályellenes, részben pedig nem hiszem, hogy a testükben volnának nanorobotok. Ha pedig nincsenek akkor a test cserébe bele, halnának.

- Akkor adj nekik nanorobotokat! Kérlek! Nem hagyhatod őket meghalni.

- Kirara, én…

- Főnök! A két lány testében találtunk nanorobotot! –mondta Lili

- Akkor tudsz nekik új testet adni!

- Kirara, értsd, meg hogy nem tehetem. Ők nem az ügynökeink!

- Akkor képezzük ki őket!

- Rendben. –mondta egy sóhaj kíséretében Arami Tama –Te és Sango lesztek a tanítóik. De nem adok nekik új testet. Ezt fogjuk helyre hozni.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- De hol fognak lakni? –kérdezte Arami Tama

- Majd nálunk, elférünk ott!

A műtétet elvégezték mind két lányon. A legmodernebb technikával a szemük épségét is helyre állították. Ezek után fel szállították őket Sango és Kirara lakásába. A beavatkozás során több nanorobotot „tettek” a testükbe.

Két nap telt el a műtét óta. Sango és Kirara otthon maradtak, mert valamikor akkorra számították a két lány ébredését.

- Én csinálok reggelit! Ha fel ébredtek, biztosan éhesek lesznek. –mondta Kirara

- Felőlem, de akkor már nekem is. Légy oly szíves.

- Oké Sango!

Nem sokára elkészült a reggeli. Finoman illatozó tojásrántotta, egy kis szalonnával. Mellé Kirara csinált, még teát is. Reggelit mert egy tányérra majd, egy bögrébe töltötte a jó forró teát. És ezeket utána egy tálcára tette.

- Te nézd meg az alacsonyabb csajt, én a másikat.

- Kirara bement a lányhoz. Amint az éjjeli szekrényre tette az ételt, a lány megmozdult. Majd kinyitotta a szemét.

- Á, jó reggelt csipkerózsika! Csakhogy… - Kirara nagyon megdöbbent, amikor a lány arcára pillantott. Ugyan is azt látta, hogy könnyek gyűlnek a szemében, majd egyetlen szó hagyta el a száját:

- Anya… - majd keserves sírásra fakadt. Még nézni is rossz volt, látszott rajta hogy nagyon nyomja a lelkét valami az anyával kapcsolatban. Majd felült, fölhúzta a lábát, és az ölébe hajtott a fejét. És úgy zokogott tovább.

- Anya, anya, anya! Bocsáss meg. Kérlek, bocsáss meg! Bocsáss meg! Bocsáss meg. Anya, kérlek, szépen bocsáss meg. –Kirara úgy érezte, hogy ő is sírva fakad. Ezért leült az ágyra, átölelte a lányt és vigasztalni kezdte. Sikerült is egy kicsit megnyugtatnia. Majd oda adta neki a reggelit és kiment a szobából.

Folytatása következik…