A k�t l�ny ment egy majdnem �res utc�n. Az a hely kicsi volt �s piszkos. �pp befordultak egy sik�torba, amikor d�bbenetes l�tv�ny t�rult a szem�k el�. K�t fiatal l�ny fek�dt el�tt�k v�rben �szva. Mindkett�nek komolynak l�tszottak a s�r�l�si. Az egyiken l�v�s nyomok voltak. H�rom helyen tal�lt�k el. A m�sik a has�n fek�dt. Amikor a l�nyok k�zelebb rohantak seg�teni, l�tt�k hogy csak az egyik�k v�rzik. Amelyiket meg l�tt�k. A mellette l�v� l�ny ruh�ja az � v�r�t�l v�r�sl�tt.

- Sango! N�zd meg azt a l�nyt, �n megvizsg�lom a m�sikat. –mondta Kirara

- Rendben, de m�g innen is l�tom, hogy lel�tt�k.

- Te j� �g! –Kirara csak ennyit tudott kipr�selni mag�b�l, amikor megford�totta a has�n fekv� l�nyt. Az arca egyik fel�t hegek bor�tott�k, �s az egyik szem�re vak volt. �s m�r majdnem halott.

- Vigy�k be �ket a hivatalba! Siess�nk! –mondta Kirara

- Rendben!

F�lkapt�k a k�t eszm�letlen l�nyt �s elrohantak vel�k a hivatal fel�. K�r�lbel�l k�t kilom�ter, ami sz�mukra nem nagy t�vols�g. F�l �ra m�lva m�r ott is voltak.

- L�nyok! Hogy ker�ltetek ide? Hiszen nem olyan r�gen mentetek haza. �k meg kicsod�k? –a sz��radatot Arami Tama int�zte fel�j�k.

- Fogalmunk sincs kik �k. �gy tal�ltunk r�juk hazafel� menet. K�rlek, pr�b�lj meg seg�teni rajtuk. –mondta Kirara

- Rendben. Hozz�tok �ket gyorsan. Ne v�rjatok! Hozzanak ide k�t hord�gyat! Igyekezzenek!

J�tt a ”roham-ment�” �s a k�t ismeretlent a gyeng�lked�re sz�ll�tott�k.

- Arami Tama, k�rlek, ha m�s rem�ny nincs, adj nekik �j testet.

- Kirara, nem tehetem. R�szben szab�lyellenes, r�szben pedig nem hiszem, hogy a test�kben voln�nak nanorobotok. Ha pedig nincsenek akkor a test cser�be bele, haln�nak.

- Akkor adj nekik nanorobotokat! K�rlek! Nem hagyhatod �ket meghalni.

- Kirara, �n…

- F�n�k! A k�t l�ny test�ben tal�ltunk nanorobotot! –mondta Lili

- Akkor tudsz nekik �j testet adni!

- Kirara, �rtsd, meg hogy nem tehetem. �k nem az �gyn�keink!

- Akkor k�pezz�k ki �ket!

- Rendben. –mondta egy s�haj k�s�ret�ben Arami Tama –Te �s Sango lesztek a tan�t�ik. De nem adok nekik �j testet. Ezt fogjuk helyre hozni.

- K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m!

- De hol fognak lakni? –k�rdezte Arami Tama

- Majd n�lunk, elf�r�nk ott!

A m�t�tet elv�gezt�k mind k�t l�nyon. A legmodernebb technik�val a szem�k �ps�g�t is helyre �ll�tott�k. Ezek ut�n fel sz�ll�tott�k �ket Sango �s Kirara lak�s�ba. A beavatkoz�s sor�n t�bb nanorobotot „tettek” a test�kbe.

K�t nap telt el a m�t�t �ta. Sango �s Kirara otthon maradtak, mert valamikor akkorra sz�m�tott�k a k�t l�ny �bred�s�t.

- �n csin�lok reggelit! Ha fel �bredtek, biztosan �hesek lesznek. –mondta Kirara

- Fel�lem, de akkor m�r nekem is. L�gy oly sz�ves.

- Ok� Sango!

Nem sok�ra elk�sz�lt a reggeli. Finoman illatoz� toj�sr�ntotta, egy kis szalonn�val. Mell� Kirara csin�lt, m�g te�t is. Reggelit mert egy t�ny�rra majd, egy b�gr�be t�lt�tte a j� forr� te�t. �s ezeket ut�na egy t�lc�ra tette.

- Te n�zd meg az alacsonyabb csajt, �n a m�sikat.

- Kirara bement a l�nyhoz. Amint az �jjeli szekr�nyre tette az �telt, a l�ny megmozdult. Majd kinyitotta a szem�t.

- �, j� reggelt csipker�zsika! Csakhogy… - Kirara nagyon megd�bbent, amikor a l�ny arc�ra pillantott. Ugyan is azt l�tta, hogy k�nnyek gy�lnek a szem�ben, majd egyetlen sz� hagyta el a sz�j�t:

- Anya… - majd keserves s�r�sra fakadt. M�g n�zni is rossz volt, l�tszott rajta hogy nagyon nyomja a lelk�t valami az any�val kapcsolatban. Majd fel�lt, f�lh�zta a l�b�t, �s az �l�be hajtott a fej�t. �s �gy zokogott tov�bb.

- Anya, anya, anya! Bocs�ss meg. K�rlek, bocs�ss meg! Bocs�ss meg! Bocs�ss meg. Anya, k�rlek, sz�pen bocs�ss meg. –Kirara �gy �rezte, hogy � is s�rva fakad. Ez�rt le�lt az �gyra, �t�lelte a l�nyt �s vigasztalni kezdte. Siker�lt is egy kicsit megnyugtatnia. Majd oda adta neki a reggelit �s kiment a szob�b�l.

Folytat�sa k�vetkezik…