Eml�kvihar

- Kakera! Mennyi id� m�g az �t? Csak negyed �ra? –k�rdezte Kirara –Jut eszembe Alv, �rzel valamit Sessy ir�nt? –k�rdezte vigyorogva a l�ny

- Mi? Honnan a fen�b�l vetted ezt a marhas�got?

- Nekem nagyon �gy t�nik, hogy � legal�bbis kedvel t�ged…

- Azaz �nz� felf�jt h�lyag senkit sem kedvel! Engem meg pl�ne nem. �gyhogy ak�r el is felejtheted az el�bbi besz�lget�st.

- Rendben! –mondta a l�ny m�g mindig vigyorogva.

- K�sz�ljetek. Mindj�rt meg �rkez�nk. –sz�lt Dvergr

- J�, anya! Te itt vagy? �szre sem vettelek!

- Nagyon vicces Alv…

- Meg �rkezt�nk! Kakera te maradj, itt aktiv�ld az �lc�z� pajzsodat, ha valami gond van, gyere. Most pedig kisz�ll�s, libasorban picinyeim. –mondta Kirara. Erre mindenki f�l�llt. Alv m�g v�gott egy utols� grimaszt, majd k�vette koll�g�j�t.

- �kk�! Gyere! –ki�ltott Sango

- J�, te is itt vagy? Fel sem t�nt…

- Dvergr, ma el�g humoros a l�nyod. –sz�lt Sango

- Vettem �szre…

- Indul�s! –mondta Kirara –�kk�, Kapcsold be a h� �rz�kel� rendszered. Keress�k meg a Kiber-kal�zokat!

                                                       ***

- M�r vagy egy �r�ja cik�zunk itt k�rbe-k�rbe. Biztos, hogy j� helyen j�runk? –k�rdezte Alv

- Tuti, Kakera sosem t�ved. Az ott mi? �llj! Ne mozduljatok! �kk�, Nagaria maradjatok itt. Alv, Dvergr, Sango n�zz�k meg mi az ott. –mondta Kirara

A n�gy l�ny elindult a v�d�robotok n�lk�l egy romos �p�let fel�. Ahogy be�rtek iszony� b�z csapta meg az arcukat. Mint a rothad� h�s szaga. Alv az egyik sarokban n�gy ember alakot pillantott meg. M�r halott volt mind, a v�r a ruh�jukra sz�radt. Cafatokban hevertek a k�v�n. Val�sz�n�leg valami d�gev� tette. A l�ny borzadva elkapta a fej�t.

- Iszonyodok! –mondta

- Tudom, �n is... –v�laszolt Kirara –Majd k�ld�nk ide valakit, hogy vigy�k �s temess�k el �ket.

- Az mi? –k�rdezte Alv majd f�lvett a f�lr�l egy piszkos jelv�nyt. –Ez pontosan �gy n�z ki, mint a hivatal c�mere…

- Akkor nagy val�sz�n�s�ggel kijelenthetem, hogy minden bizonnyal �k azok a megfigyel�ink, akik elt�ntek. Menj�nk, nem b�rom n�zni... –mondta Sango

- Rendben…

A n�gy l�ny tov�bb indult, v�gig a romos helyis�geken. Mindent v�r bor�tott, s csontok mutatt�k nekik az utat. Valamikor itt hatalmas m�sz�rl�s lehetett. A leveg� dohos volt. Minden egyes l�p�s porfelh�t id�zett el�. Az �p�let nyomaszt� hat�s�t fokozt�k m�g a falr�l leh�ml� tap�t�k, a szakadt f�gg�ny�k �s az �sszet�rt b�torok. Tov�bb mentek, szob�r�l-szob�ra. Mindenhol ugyanaz a l�tv�ny fogadta �ket. Ki lyukasztott �s �getett k�pek, megperzselt ruh�k �s sz�nyegek. �letnek semmi jel�t nem tal�lt�k. El akartak menni de nem b�rtak. Valami mintha h�zta volna �ket, �s az a valami nem engedett a szor�t�s�b�l. K�rbe j�rt�k a lak�st, egyik szob�ban egy kisgyerek maradv�nyaira leltek. Eg�szen kicsi gyerek, tal�n egy-k�t �ves. Borzalmas volt n�zni, a hideg szob�ban a f�ld�n egy meggyilkolt gyermeket. Kirara �rezte, hogy k�nnyek gy�lnek a szem�be. Majd ezek a k�nnyek utat engednek maguknak. A l�ny s�rva a f�ldre rogyott.

- Css, nyugodj meg. Ne s�rj. –pr�b�lta vigasztalni Alv bar�tn�j�t. –Gyere, menj�nk innen.

- Nem �rtem! Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek! Hogy? Mi�rt? Mi�rt b�ntanak egy �rtatlan kisgyereket? Mond meg! Mi�rt? Hogy k�pesek r�? –zokogott a l�ny.

Ekkor egy hatalmas robban�s r�zta meg az �p�letet. Majd l�v�sek d�rd�ltek. �s egy csapatnyi ember jelent meg h�sz-huszonk�t kyborgal.

- �dv�zl�m a m�lyen tisztelt �gyn�k�ket a mi szer�ny kis hajl�kunkban. Satoro Okaido vagyok, a Kiber-kal�zok feje. �r�l�k, hogy ez�ttal n�gy ilyen csinos h�lgy j�tt megl�togatni minket. �s nagyon sajn�lom, hogy meg kell, �ljem magukat. –b�gta m�zes m�zasan a f�rfi. –De el�bb elsz�rakozgatunk �n�kkel egy kicsit.

- Mocsok... –vetette oda neki Alv 

- Na de h�lgyem! H�t mag�cska hogy besz�l? Majd nem lesz ilyen nagy a sz�ja az �gyamba, fektetem. Hab�r…

- Rohad�k! –Alv f�lpattant Kirara mell�l �s a f�rfinak rontott.

- Kapj�tok el �ket! Ha egy kicsit sz�rakozni akartok vel�k, akkor maradjanak �letben!

Ezzel a csapat ember �s a kyborgok megindultak a l�nyok fel�. Kirara m�g mindig rosszul volt, ez�rt k�nny� c�lpontot jelentett. �gy �t t�madt�k. Az egyik ember gyomorsz�jon v�gta mire a l�ny �sszeesett. De ett�l legal�bb egy kicsit mag�hoz t�rt. F�l kelt, �s a t�mad�j�ra n�zett. „Most meghalsz te nyomorult!” ez volt a tekintet�ben. El� vette egyetlen fegyver�t, egy tollat. Majd a falra egy �t�g� csillagot rajzolt.

- V�gezz vele! –mondta, mire a csillag leesett a falr�l majd a f�rfi nyaka k�r� tekeredve megfujtotta azt. Ekkor sik�t�s hallatszott. Kirara a hang ir�ny�ba fordult, l�tta hogy Alv kuporog a f�ld�n kez�t a mellkasa el�tt tartva.

- Te nyomorult... –suttogta a l�ny, Kirara most egy hatalmas k�rt rajzolt a falra hogy seg�tsen Alvnak.

- �ll�tsd meg! –sz�lt a l�ny mire ugyan�gy, mint a csillag, a k�r is lej�tt a falr�l, de most nem a f�rfi nyak�ra, hanem a kez�re �s a l�b�ra tekeredett, g�zsba k�tve azt. Sango �s Dvergr j�l boldogultak, nekik nem kellett seg�ts�g. De ekkor Kirara �szrevette, hogy Satoro Okaido meg akar sz�kni. A l�ny ut�na eredt. Okaido a pinc�be menek�lt, �s amire Kirara oda�rt, m�r v�rt r�.

- Rendben kisl�ny, te akartad. –mondta �s egy par�nyi �veggoly�t dobott a l�ny l�ba el�. A goly�b�l f�st sz�llt ki, ami szikr�zott amint Kirara b�r�hez �rt. A l�ny ki�ltani pr�b�lt, de nem tudott az eszeveszett f�jdalomt�l. Mert azaz anyag nem csak szikr�zott de mart is. Kirara t�rdre rogyott, a toll�val nehezen h�zott egy vonalat a f�ldre.

- Fogd… fogd el... –ny�gte, majd els�t�t�lt el�tte a vil�g.

Egy k�l�n�s �lmot l�tott, de ez az �lom olyan ismer�snek t�nt sz�m�ra. Egy erd�ben s�t�lt, egyszer csak k�t l�nyra esett a pillant�sa. Az egyiknek r�vid barna, a m�siknak hossz� k�k haja volt.

- Gyere! �gysem tudsz elkapni. –mondta nevetve a k�khaj� l�ny. De miel�tt b�rmit is tehetett volna megbotlott �s elesett. Majd kiss� elpirulva nevetett tov�bb.

- Meg vagy! –mondta a m�sik. Majd v�ltozott a t�j �s egy m�sik �lom vette �t a hely�t.

- Nem tehetik ezt! Nem �rtottak maguknak! Hagyj�k �ket b�k�n! El�g volt! –ord�tott egy m�sik l�ny –Hagyj�k �ket! Senkinek sem �rtottak! Engedjenek ki! Hallj�k? Eresszenek! Ezt nem tehetik! �k emberek nem robotok! –a r�vid r�zsasz�n haj� l�ny, akit az el�bb l�tott elt�nt �s egy m�sik j�tt a hely�re. Tengerparton voltak. K�t ember �llt a naplement�ben. Egyszer csak az egyik befutott a v�zbe �s mag�val r�ntotta a m�sikat is. Majd �t ott hagyva kirohant a tengerb�l.

- H�, �gysem tudsz le fr�cs�lni! –mondta, �s kinevette csurom vizes bar�tn�j�t.

- Ha-ha-ha! Nagyon vicces! Igaz�n szellemes vagy ma! –v�laszolt a m�sik megj�tszott m�rgesked�ssel. De nem b�rta tov�bb �gy � is elnevette mag�t.

- Kirara! Kirara! �bredj fel! Kirara! Ne csin�ld ezt vel�nk!Kirara! –hallotta egy l�ny hangj�t, ami olyan tomp�n csengett mintha nem is ebb�l a vil�gb�l sz�rmazna.

- Alv, engedj ide! –sz�lt egy m�sik- K�rlek, t�rj magadhoz, nem akarlak t�bbsz�r elvesz�teni. K�rlek, �bredj! –hallotta Sango hangj�t, �s hirtelen olyan �rz�se t�madt mintha h�zn�k. Majd kinyitotta a szem�t. Forgott vele az eg�sz vil�g. Amint valamelyest ez megsz�nt, azt l�tta, hogy Sango f�l�tte t�rdel, �s szorosan mag�hoz �leli.

- Kirara –kezdte volna Sango

- Nincs semmi bajom, j�l vagyok.

- Kirara, azt hittem soha t�bb� nem l�tlak…

- Ne f�lts, �gyn�k vagyok! Nem tudtad?

                                                          ***

- Mi baj Kirara, olyan cs�ndes vagy? –k�rdezte Dvergr

- Nem, nincs semmi bajom. –mondta, de tov�bbra is b�mult ki Kakera ablak�n. Mindv�gig a t�rt�nteken j�rt az esze, nem tudott m�sra gondolni.

- Ne haragudjatok, egy perc �s j�v�k... –mondta

- Hov� m�sz?

- Mindj�rt j�v�k... –Kirara elment a haj� v�g�n l�v� apr�cska kis szob�ba, ami rakt�rk�nt szolg�lt. Ott t�rolt�k a fegyvereket, �s a gy�gy- illetve k�tszereket. �gy gondolta felveszi a kapcsolatot Arami Tama titk�rn�j�vel.

- Bendredi…

- Szerbusz Kirara! Hogy siker�lt az akci�?

- A feladatot elv�gezt�k, ha a tagokat elsz�ll�tottuk a K02-esre r�gt�n, megy�nk is haza…Bendredi, k�rlek, k�rj Arami Tam�t�l n�h�ny szabadnapot a nevemben.

- Rendben, de mi�rt? Valami baj van? –k�rdezte a titk�rn� Kirar�t�l

- Nem nincs semmi, csak nem �rzem t�l j�l magam.

- �rtem. Megn�zem, mit tehetek.  Szerbusz!

- K�sz�n�m Bendredi, szia.

***

- F�n�k! Az �gyn�k�k �pp most sz�ll�tj�k a b�n�z�ket a K02-es b�rt�nbolyg�ra. Kirara enged�lyt k�r n�h�ny szabadnapra.

- Az enged�lyt megadom. Pihenjen csak. H�rom nap alatt rem�lem rendbe, szedi mag�t. De mi baja? –k�rdezte az igazgat�

- Nem tudom, csak annyit mondott hogy nem �rzi t�l j�l mag�t.

- K�sz�n�m, elmehetsz.

- Engedelmet... –mondta a titk�rn�, majd sarkon fordult �s elhagyta az irod�t.

Amint Bendredi kil�pett az ajt�n, Arami Tama azonnal felvette a kapcsolatot azzal a szem�llyel, akinek nagyon sokat k�sz�nhetett. Az egyik legjobb bar�tj�val, aki a t�masza volt, �s besz�molt neki a t�rt�ntekr�l.

- Nyilv�n ugyanaz a Dejavu mint mindig.

- Pontosan. �ruld el mit tegyek? –k�rdezte Arami Tama

- Nem tehetsz semmit, csak rajta �ll hogy mi fog t�rt�nni. De tal�n valahogy meg akad�lyozhatod az �jabb trag�di�t. Adj neki egy kis id�t.

- Rendben. Most kezdem csak �rezni, hogy milyen j�, hogy bar�tok vagyunk. N�lk�led elveszn�k. K�sz�n�m hogy seg�tesz.

- Sz�vesen, r�m mindig sz�m�thatsz. �s nagyon �r�l�k, hogy v�gre besz�lhettem veled Arami Tama.

- �n is. Viszl�t. –mondta.”Vajon mikor fejez�dik be ez a k�rforg�s?”

Folytatjuk…