A parancs

- Alv, mes�ld csak el, hogy lehet, hogy Sesshoumaru lekoppintotta Miroku „j�” szok�s�t? –k�rdezte Sango –Ez egy�ltal�n nem jellemz� r�. Legal�bbis �n nem ilyennek ismertem meg. Ez annyira abszurd, nem nagyon tudom elk�pzelni r�la, hogy ennyi perverzi�val rendelkezne.

- Sango, szerintem vagy az�rt csin�lja, mert csak ideges�teni akarja, vagy, mert tetszik neki �s �gy csapja a szelet. –mondta Kirara

A l�nyok m�r a Kaker�ban utaztak a galaxis t�ls� fel�ben a T�lia nev� bolyg�ra. �s mint ilyenkor �ltal�ban Alv mag�n�lete, illetve Sesshoumaruval val� kapcsolata volt a t�ma.

- Csak szeretn�d! –csattant fel Alv, akinek a m�r halv�nyr�zsasz�nben pomp�z� arca pipacs-pirosra v�ltott. –�s pont te besz�lsz? Aki f�l�ve minden alkalommal elv�r�s�dik �s elejti, ami a kez�ben van, amikor Kurama megjelenik! T�nyleg, ez mi�rt is van? Tal�n, mert bele z�gt�l? Vagy valami m�s? P�ld�ul…

- Na �s te? Ugyan �gy reag�lsz, amikor Sessy felbukkan! Mit is mondott neked a m�ltkor, amikor r�plabd�ztunk? „Form�s kis l�bak, k�r hogy csak ilyen ritk�n l�tjuk �ket…” –mondta Kirara �s �r�mmel, vette �szre, hogy siker�lt m�g jobban zavarba hoznia Alvot.

- Menj�nk Dver, ezek m�r megint �gy viselkednek, mint az ovisok. –sz�lt Sango

- Rendben… Eml�kszer hogy a m�ltkor min veszekedtek? –k�rdezte Dvergr

- Igen, azon, mert Kirara elcs�rta Alv p�rn�it. �s az �ta sem adta vissza �ket, de cser�be Alv kit�rta �t az �gy�b�l. De a l�ny el�g makacs �s vissza akarta foglalni. �gyhogy most mindketten Kirara francia-�gy�n alszanak. –v�laszolt nevetve Sango

- Hamarosan meg�rkez�nk. Szedj�tek �ssze magatokat. –mondta Dvergr

- Igen is, �rtett�k. –sz�lt Alv �s Kirara

- Na mi t�rt�nt? Ki tudtatok b�k�lni?

***

 - Nem �rtem, itt minden olyan csendes. Semmi sem utal, arra hogy l�zad�sok vannak. –mondta Kirara

- Igen, szerintem is csendes, t�l csendes. –mondta Sango

- Heh, mi �rtelme ide riad�ztatni minket a pusztulat k�zep�be? A nagy semmi t�rsas�g�ba.

- Alv, fejezd be a zs�rt�l�d�st, ha nem tudsz valami hasznosat mondani, akkor l�gy sz�ves �s kussolj. –sz�lt oda Kirara

- Na ide figyel, �n nem vagyok a…

- Befejezn�tek v�gre? Eg�sz �ll� nap m�st sem csin�ltok, csak veszekedtek. –emelte fel a hangj�t Dvergr, ami t�le igen csak szokatlan volt. Alv �s Kirara hirtelen elhallgattak �s sor ker�lt egyk�t d�bbent pillant�sra is. –A k�vetkez�kben egy sz�t se halljak, k�l�nben olyat kaptok, amit nem fogtok zsebre rakni. �rtve vagyok? Ha nem vil�gos majd seg�tek. �gyhogy azt aj�nlom, hogy a k�vetkez�kben mind a ketten sz�pen fogj�tok be a sz�tokat. –mondta �s elindult az egyik ir�nyba.

- Alv, te tudtad, hogy tud kiab�lni? –k�rdezte Kirara

- Nem…

- Nem azt mondtam, hogy fogj�tok be a sz�tokat? Indul�s. Aki lemarad azt egy j�l ir�nyzott r�g�ssal, fogom a galaxis m�sik fel�be r�p�teni. Gyer�nk mozg�s! –parancsolta Dvergr, ak�r egy t�bornok.

- Kezdek k�telkedni any�m �pelm�j�s�g�ben... –mondta Alv. Dvergr megfordult �s olyan tekintettel n�zett r�, hogy nem csak l�nya, de m�g egy eg�sz hadsereg is meggondoln� hogy k�tekedjen-e vele.

- N�gy bet� –sziszegte –KUSS!

- Ilyen az, ha any�d a sark�ra �ll. –mondta Kirara

- Az a n�gy bet� r�d is vonatkozik. –sz�lt Dvergr, majd hirtelen �sszeesett.

- Anya! –Alv oda rohant hozz� –Anya! Mi t�rt�nt? Anya! –a Dvergr eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n. Alv a h�t�ra ford�totta, de abban a pillanatban kinyitotta a szem�t. A tekintete furcs�n �res volt. Majd hirtelen megragadta a l�ny tork�t.

- Anya… anya mi… a j�… fen�t… m�velsz? Hagyd… hagyd abba…

- Dvergr! Mit csin�lsz?! –futott oda Sango �s Kirara k�t t�rsukhoz. De addigra Alv m�r a f�ld�n fek�dt, Dvergr f�l�tte t�rdelt �s vasmarokkal szor�totta a nyak�t.  De a tekintete m�g mindig rezzen�stelen �s �res volt.

- Bocs�ss meg Dvergr. –mondta Kirara �s olyan er�vel v�gta pofon a l�nyt, hogy az ism�t �sszeesett, de most m�r nem kellett att�l tartani, hogy �jb�l mag�hoz t�r. Alv leveg� ut�n kapkodva fek�dt a f�ld�n.

- M�gis mi a j� �let volt ez? –k�rdezte

- Fogalmam sincs. De egyben vagy m�g? –mondta Sango

- L�nyok, szerintetek mennyire fog r�m haragudni, ha mag�hoz t�r?

- Kirara, amennyire csak lehet. –lihegte Alv –V�rjatok csak. Ez meg mi? –k�rdezte a l�ny, �s Dvergr nyak�hoz ny�lt. Valami k�l�n�s alak� sebet fedezett fel rajta. Mintha egy eg�szen apr� goly� �t�tte seb volna.

- Diclocom… h�t ez�rt tette. –mondta Kirara

- M�gis mi az a Diclocom? –k�rdezte Alv

- A Diclocom egy olyan anyag, ami arra utas�tja az embereket, hogy v�gezzenek a c�lpontokkal. T�k�letes gyilkol� g�peket csin�l bel�l�k, aki nem f�lnek semmit�l, m�g a hal�lt�l sem. Parancsot kapnak, hogy v�gezzenek az erre kijel�lt szem�llyel. Ezt mindenk�ppen megteszik, ha kell m�g a saj�t �let�k �r�n is. Ez a szer szinte ugyan olyan, mint egy ma is haszn�lt Hasis nev� v�rus program. Ugyan azok a hat�sok, mind�ssze annyiban k�l�nb�zik att�l, hogy az csak g�peket vesz�lyeztet. Ezt pedig kifejezetten az�rt csin�lt�k hogy embereket tudjanak vele manipul�lni. Ez a szer az idegrendszert t�madja meg, �zenetet k�ld az agynak �s arra k�sztetei, hogy v�gezzen azzal az emberrel, akit�l meg akarnak szabadulni. Ha az a szem�ly, akit a Diclocom „megfert�z�tt” meg�lte a c�lpontokat, akkor saj�t mag�val is v�gez. Mert egy olyan k�miai hat�anyagot tartalmaz, ami nem hagy nyomokat, pont �gy, mint a Hasis. �gy elker�lik, azt hogy kider�lj�n ki, mi�rt �s hogyan v�gzett a c�lszem�llyel. Ez a szer a gyilkos hal�la ut�n p�r perccel lebontja a test�t. Teh�t egy halottal kevesebb lesz, s azok, akik ezt kitervelt�k minden aprop� n�lk�l, meg�ssz�k a dolgot. Teh�t ha �gy vessz�k, akkor semmiben sem k�l�nb�zik a Hasist�l. –mondta Sango

- �s pontosan mi az a Hasis? –tette fel az �jabb k�rd�st Alv

- Az eredetileg egy drog volt, ami �rz�ketlenn� tette az embereket. R�gebben is ak�rkit gyilkoss� v�ltoztatott. �k sem riadtak vissza a hal�lt�l, ugyan�gy, mint azok, akiknek Diclocom jutott a szervezet�kbe.

- Ez a par�nyi gy�ngyszem ilyen sz�rny�s�gekre k�pes? –k�rdezte Kirara, aki m�r a mark�ban tartotta a Diclocomot tartalmaz� goly�csk�t.

- Igen, �s �r�l�k hogy ilyen gyorsan elt�vol�tottad Dvergr test�b�l, k�l�nben alig negyed-�ra alatt v�gzett volna vele. De �gy csak egy enyhe rosszul l�tre sz�m�that, ha legal�bb is azt vessz�k, hogy mennyi ideig volt a test�ben. –v�laszolt Sango 

- Rendben de most m�r menj�nk. M�r f�l napja itt vagyunk �s m�g mindig nem csin�ltunk semmit. –mondta Alv

- Nem �rzitek k�l�n�snek, hogy rajtunk k�v�l nem l�ttunk egyetlen embert sem, de Dvergr m�gis meg fert�z�d�tt.

- Kirara, mi az hogy egyetlen embert? Akkor azok kik? –csattant f�l Alv

- Hol?

- Ott!

- Te j� �g! A bolyg� eg�sz lakoss�ga ide sereglett?

- �h, sz�val magukat k�ldte a hivatal. Rendben, akkor h�t mutass�k, meg hogy mire is k�pesek. Verj�k vissza �ket! –ord�tott egy f�rfi a l�nyok h�ta m�g�tt.

- M�g is ki maga? –k�rdezte Alv

- �n vagyok az itt toborzott hadsereg kapit�nya. Ha esetleg nem siker�lne, meg �ll�tani �ket hoztam egy kis er�s�t�st. –mutatott a h�ta m�g�, ahol legal�bb �tvenezer katona �llt. –B�r a hivatal �gyn�keinek nem hiszem, hogy neh�z dolguk lenne egy csapat als�bbrend� szolg�val. Most azonnal f�kezz�k meg ezt a t�meget! Ez parancs!

- Sango, te vigy�zz Dvergr-re, Alv, te gyere velem. –sz�lt Kirara.

A l�ny b�lintott, majd k�vette bar�tn�j�t. Kirara az ember sereg el� l�pett, el� vette a toll�t a f�ldh�z, �rintette �s megtett vele h�rom-n�gy m�tert. Majd a leveg�be m�g k�t egyenes vonalat h�zott.

- Itt az �t le van z�rva! –mondta –K�rem �n�ket, hogy forduljanak vissza, hagyj�k el ezt a ter�letet. Menjenek vissza a biztons�gos otthonaikba!

- M�g hogy biztons�gos! Az ablakok kit�rve, a falak kilyukasztva! Romokban vannak az �p�letek! Ezt nevezi maga biztons�gosnak?! –kiab�lt�k az emberek, �s elkezdt�k s�rral, rohadt paradicsommal �s toj�ssal dob�lni a k�t l�nyt.

- Mi�rt nem oszlatj�k m�r fel ezt a h�borg� szolga sereget? –ord�totta a hadsereg kapit�nya

- El�g volt! –harsogta t�l a n�pet Kirara –Most azonnal fejezz�k be, ha nem akarj�k, hogy er�szakot alkalmazzunk! Hagyjanak fel a l�zong�ssal �s menjenek haza! –de ezek a szavak mit sem �rtek ellen�k. Az emberek vakmer�en pr�b�lt�k �tt�rni a l�ny �ltal �ll�tott soromp�t. Alv �s Kirara a tinta-k�t�lnek fesz�lve tartott�k az egyre csak �z�nl� ember sereget.

- Ha nem akarj�k, hogy er�szakot alkalmazzunk, akkor menjenek haza. –sz�lalt meg Alv –Ism�tlem, t�vozzanak innen. Hagyj�k el ezt a ter�letet. –de ezek sem gyakoroltak hat�st a l�zad�kra. Majd hirtelen l�v�sek d�rd�ltek.

- Ne l�jenek! –ord�tott h�tra Kirara –Emberek! Azonnal menjenek el innen, k�l�nben az �let�k is r�mehet erre a l�zong�sra! –mondta a l�ny, ez v�gre megtette a mag��t �s a t�meg visszavonult. Mire az utols� ember is elt�nt a k�t l�ny f�radtan ballagott vissza a t�bbiekhez.

- �s hol vannak a katon�k? –k�rdezte Alv

- Elmentek. A kapit�nyuk azt mondta, hogy menj�k be a v�rosba, mert foglaltattak nek�nk egy szob�t. –felelte Sango

- N�gy k�l�n…

- Nem. Hat�rozottan kijelentette hogy egy szob�t. Szerintem azt gondolta, hogy �gyis �gyn�k�k vagyunk, elnyomorgunk mi egy kis helyen is.

***

- Sz�val ez lesz az. Menj�nk be, szeretn�k v�gre lezuhanyozni. –mondta Alv a sz�lloda el�tt.

- Rendben. Menj�nk... –Kirara megindult a bej�rat fel�, de ekkor az ott l�v� �r el�llta az �tj�t. Megpr�b�lta ker�lni, de ism�t el� �llt. Ekkor Alv l�pett mell�.

- Eln�z�st…

- Ne Alv, hagyd csak. Majd keres�nk egy sz�k�kutat, vagy patakot ahol meg tudunk tiszt�lkodni. –fogta meg a l�ny csukl�j�t Kirara. Alv h�mm�g�tt egyet majd bar�tn�je ut�n ment. Amikor megfordultak k�t kisgyerek �llt el�tt�k, egy kisl�ny �s egy n�la valamivel alig id�sebb fi�.

- H�lgyeim, parancsolnak valami i... –a l�ny m�r nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor egy aut� hajtott be az �p�let el�. Ezek ut�n Alv �s Sango m�r csak azt l�thatta, hogy a kisl�ny kez�ben l�v� kancs� ezer darabra t�rik a f�ld�n.

- J� �g... –suttogta d�bbenten Sango

- Hugi! –ord�tott a fi�. Majd amikor az aut� arr�bb hajtott, akkor l�tt�k, hogy a kisl�nynak az ijeds�gen k�v�l semmi baja sem esett.  Kirara ugyanis m�g id�ben, k�pess�geit kihaszn�lva f�lre r�ntotta.

- J�l vagy?

- Igen k�sz�n�m. –mondta reszketve a kisl�ny.

- Hugi! Jaj, hugic�m! Ugye nem esett semmi bajod?

- Nem, semmi. A h�lgy megmentett.

- Kisasszony, olyan h�l�sak vagyunk. Mondja, seg�thet�nk valamiben? –k�rdezte a fi�

- Nem k�sz�n�m… hab�r, nem tudtok valahol esetleg egy patakot vagy…

- �h, h�t persze kisasszony! �r�mmel seg�t�nk.

A gyerekek elvezett�k �ket egy erd�ben folydog�l� kis patakhoz. A k�t l�ny levette a cip�j�t, �s m�ris rohantak be a v�zbe. Sango kint maradt, le�lt a partra �s a m�g mindig eszm�letlen Dvergrt a v�ll�nak t�masztotta. � nem, mert bemenni, agg�dott a l�ny�rt, hisz neki olyan volt mintha a testv�re lenne. Annak is tartotta m�r a kezdett�l fogva. Ez�rt nem akarta mag�ra hagyni. Kirara �s Alv ir�nt is �gy �rzett, de Dvergrt egy picivel jobban szerette. Visszagondolt arra, milyen volt, amikor el�sz�r besz�lt a l�nnyal. Mennyire meglepte �ket a hasonl�s�g. Milyen volt el�sz�r vele �s Alv-al vacsor�zni. Itt elmosolyodott. Mert az is esz�be jutott, hogy Kirara zugiban kilopkodta Alv t�ny�rj�b�l a s�lt krumplit. Maga el�tt l�tta Alv arc�t, azt hogy milyen d�bbent k�pet v�gott �res t�ny�rj�ra pillantva. Majd �jb�l tele merte �s elfordult, de ez�ttal r�sen volt.

- Nem zavarok? –k�rdezte hirtelen. Amit�l Kirara aki az �jabb adagot is ki akarta csenni, annyira meg ijedt, hogy sz�kest�l h�tra esett mag�ra r�ntva az asztalon l�v� t�ny�rokat �s az �telt. Ennek l�tt�ra Alv egy j��z�t nevetett a sz�szt�l, krumplit�l, h�st�l �s rizst�l �sszekent l�nyon. Most �ppen mind a ketten a v�zben f�r�dtek. Pontosabban pancsoltak. A k�t kisgyerek is bent volt vel�k.

- Ne haragudj, hogy bepiszkoltam a ruh�dat �s hogy �sszet�rtem a kancs�dat. –mondta a l�nynak Kirara      

- Semmi baj kisasszony. Az �n kish�gom �gyis mindig a porban j�tszik. A kancs�b�l meg van m�g egy, �gyhogy az�rt sem kell agg�dnia. –sz�lt a fi�

- �, eln�z�st. –mondta kiss� elpirulva Kirara

- �gy hallom a kisasszony �hes. J�jjenek a mam�m vend�gl�j�be, ha megtudja, hogy megmentett�k Gilient biztosan, k�sz�t majd valami finomat.

- K�sz�nj�k, egy�bk�nt ne haragudj. M�g be sem mutatkoztam. A nevem Kirara. � mellettem Alv, a parton �l� k�t l�ny pedig Sango �s Dvergr.

***

- Mi??? Majdnem el�t�tt�k Gilient?

- Igen de, a kisasszony megmentette. –v�laszolt a fi� agg�d� mam�j�nak

- H�t ebben az esetben, a kisasszonyokat megh�vom egy finom levesre. Rem�lem �zleni fog.

- Mami, hisz tudod, hogy mindenkinek �zlik az, amit f�z�l. –mondta a l�ny

- Lehet hogy nem. Csak f�l�nk, hogy P�nelop� agyon csapna, ha kritiz�ln�nk az �telt. –mondta mosolyogva egy f�rfi

- Pr�b�ld csak meg Arnold. Van n�lam sodr�fa. –v�laszolta az asszony �s a levest a l�nyok el� tette. De abban a pillanatban egy sereg ember vonult be a vend�gl�be.

- Szerbusz P�nelop�… te j� �g! –n�zett Alv-ra �s Kirara p�ros�ra. –Ezek a n�k voltak, akik visszavert�k a szabads�g t�ntet�s�nket! –mondta, erre n�ma cs�nd lett a helys�gben. Mindenki elhallgatott.

- Ugye ez nem igaz kisasszony? Mondja hogy nem… sz�lt a fi�

- De igen. –v�laszolt Kirara, majd fel �llt �s folytatta –A Galaktikus Adatv�delmi �s Ellen�rz�si Hivatalnak dolgozunk. De ide nem k�mkedni j�tt�nk…

- Menjenek el, maguk �rul�k! Hagyjanak minket b�k�n! –mondta s�rva a k�t gyerek

- Hagyj�k el a vend�gl�met. A nemesek kuty�i t�lem nem kapnak �telt. –vetette oda nekik az asszony. Azzal fogta mag�t �s kibut�totta Kirara t�ny�rj�b�l a levest. A l�nyok fel�lltak, oldalr�l Dvergr seg�tve elhagyt�k az �p�letet.

Aznap a nemesek b�lt tartottak. Mind a n�gy l�ny sz�m�ra kik�sz�tettek egy-egy ruh�t.

- Ugyanolyan leves, mint a vend�gl�ben... –mondta Dvergr

- De azt is lefogadom, hogy annak a levesnek sz�zszor jobb �ze volt. –v�laszolt Kirara

- Mi baj Alv? Min t�prengsz ennyit?

- Semmi baj anya… csak…

- Csak mi? 

- Csak ez a helyzet is a GOTT-ra eml�keztet. Pontosabban az Eclair, Lumiere p�rosra.

***

M�snap a l�nyokat kora reggel kivez�nyelt�k egy dombtet�re, minek az alj�ban m�r ott gy�lekezett a tegnap feloszlatott ember sereg.  K�z�pen egy ember �llt egy sz�ken �s besz�det mondott. A n�gy l�ny minden egyes szav�t tiszt�n �rtette.

- Mik vagyunk mi? Kuty�k vagy emberek? –k�rdezte

- Emberek! –ord�totta a t�meg

- Mik vagyunk mi rabszolg�k, akit a nemesek k�ny�k-kedv�k szerint gy�t�rhetnek? Nem k�rt�k a seg�ts�g�ket soha m�gis ide j�ttek, �s ig�sl� m�dj�ra dolgoztatnak minket! A gyerekeinket is, t�nkre tett�k a h�zainkat, kertjeinket. H�t k�rdem �n, meddig fogjuk mi ezt t�rni? Meddig t�rhet egy ember ilyen nyomort �s megal�ztat�st? Most itt az id�! Vegy�k vissza mindazt, ami a mi�nk �s �zz�k el a betolakod�kat! Nem �lhet�nk tov�bb ilyen nyomorban! K�rdem �n, velem tartotok?

- Igen! –a t�meg egy emberk�nt ord�totta a v�laszt.

- Akkor h�t el�re bar�taim! Ne r�m�ljetek meg t�l�k! Szerezz�k vissza a szabads�gunkat!

- Mi nem �gy �rtes�lt�nk a dolgokr�l! –csattant fel Kirara

- Sajn�lom h�lgyem. Fegyvert szegezz! T�z! –ord�totta a nemesek csapat�nak kapit�nya. A parancssz�ra t�bb sz�z fegyver s�lt el.

- Ne l�jenek! –kiab�lta Kirara. Majd el� kapta a toll�t h�zott a f�ldre egy vonalat, felr�ntotta �s mindenki kez�b�l ki verte a fegyvert.

- M�gis hogy k�pzeli ezt?! Arami Tama, a maga �gyn�ke min�s�thetetlen�l viselkedik!

- Kapit�ny�r. Higgye el, sz�rnyen sajn�lom. Kirara a Menny-szakaszb�l. Nyugodj meg �s k�rj bocs�natot a kapit�ny�rt�l. –mondta a hologramon kereszt�l Arami Tama �gyvezet� igazgat�. Ek�zben Sango �s Kirara elszakadtak a m�sik k�t t�rsukt�l. �gy azok nem l�thatt�k, hogy egy �jabb hologram is meg jelenik. Egy fiatal, sz�ke, k�kszem� n�.

- Chris. H�t te hogy…

- Bendredi mondta hogy t�rt�nt valami, �gy gondoltam j�v�k �s megn�zem. –sz�lt

- Kirara. Meg ism�tlem, k�rj bocs�natot a kapit�ny�rt�l. –mondta megint a f�rfi

- Azt leshetik…

- Kirara ne csin�ld! Egy �gyn�k sosem tagadhatja meg a felettes�t�l kapott k�zvetlen parancsot! M�g akkor, sem ha a sz�ve m�st dikt�l! –kiab�lta Sango �s elkezdte r�ngatni a l�ny karj�t. Ek�zben Kirara fej�ben s�r�n peregtek az eml�k-k�pek.

- Picim �hes vagy? Oh, azt felesd el, de helyette m�shonnan fogod kapni a tejecsk�t…

- H�, �gysem tudsz lefr�cs�lni…

- Gyere! �gysem tudsz elkapni…

- Ezt nem tehetik! �k emberek, nem robotok…

- Ne f�lts, �gyn�k vagyok. Nem tudtad...

- Nem teheted ezt Eclair! Vond vissza a parancsot! Eclair...

- Arami Tama! Te �rul�! Te �rul�... –hallotta el�z� �leteib�l maradt eml�keit. A szavak ott d�b�r�gtek a fej�ben �s a sz�v�ben.

- El�g volt! –ord�totta �s ez a ki�lt�s olyan energi�kat szabad�tott fel benne, hogy a mellette �ll� Sangot legal�bb t�z m�terre r�p�tette. Az emberek d�bbenten b�mult�k a l�nyt. A katon�k menek�lni kezdtek, megijedtek a szem�ben �g� eszel�s, f�ktelen haragt�l �s gy�l�lett�l.

- Ha v�gezni akarnak vel�k, ahhoz el�bb rajtam kell �tjutniuk. De aki meg pr�b�lja, azt garant�ltan meg fogom �lni!

- Kirara! Hagyd abba �s k�rj eln�z�st! –mondta Arami Tama

- Kirara ne csin�ld! –kiab�lt Sango a f�ld�n �lve

- Kirara!

- Kirara hagyd abba! Ne tedd! Kirara!

- Megmondtam, hogy a m�ltad el�l nem futhatsz el. Ugyan az, mint mindig. Nem tudsz v�ltoztatni… �s nem is akarsz. Azt is megmondtam, hogy t�lem sosem fogsz szabadulni. Mi egyek vagyunk.  Hallgasd a sikolyokat, hogy f�lnek t�led. V�gezz vel�k. Ism�t birtok�ban vagy az er�dnek. Kirara most hulljanak porba az ellens�gek fejei!

- Kirara �llj! Ne csin�ld!

- Van valaki, aki ki mer ellenem �llni? –ord�totta a l�ny.

- Ez lehetetlen! Fegyvert szegezz! T�z! –kiab�lta a kapit�ny. A vez�nysz�ra mind�ssze csak h�sz-huszon�t fegyver sz�lalt meg. De ezek a l�v�sek sem tal�ltak c�lba Kirara v�d� pajzs�nak k�sz�nhet�en. Majd egy l�v�s m�gis csak c�lt �rt. Kicsivel a l�ny sz�ve f�l�tt.

- Kirara! –kiab�lta Sango, de addigra a l�ny m�r a f�ld�n fek�dt, kez�t a seb�re szor�tva. A leveg� v�tel egyre nehezebben ment neki. �rezte a goly�, okozta f�jdalmat. Majd er�tlen�l lehunyta a szem�t…

- Kirara, j�l vagy? Hah� t�rj magadhoz.

- Azt hittem ezt nem �lem t�l... –ny�gte a l�ny –Uh, ez f�jt. Mi t�rt�nt? Hol vannak az emberek, a fegyveresek meg a t�bbiek?

- Elh�zt�k a cs�kot. –mondta Alv

- Igen, Alv sz�tcsapott k�zt�k. –sz�lt mosolyogva Dvergr –Amikor l�tta, hogy lel�ttek egyed�l sz�tverte �ket. �gy rohant hozz�juk, mint akit �gy�b�l l�ttek ki.

- Igen, igen. Azok meg hirtelen nem tudt�k mi folyik itt �s futottak, mint a ny�l. –f�zte tov�bb a sz�t Sango

- Kisasszony! Kisasszony j�l van? �gy �r�l�k, hogy mag�hoz t�rt! Parancsoljon ezt a levest a mam�nk, k�ldi, az�rt mert ki�llt mellett�nk. –rohant be a szob�ba az a k�t kisgyerek, akiket tegnap megismertek. A fi� egy t�l levest hozott �s csak nem sokon m�lt hogy ne �ntse mag�ra. A kisl�ny n�gy sz�l vir�got vitt a kez�ben, amit Alv-�knak adott.

A hivatalban ek�zben Arami Tama felettesei k�rt�k sz�mon a n�gy l�ny tett�t.  

- Na de k�rem! Mit mosolyog ilyen b�k�sen? Ha j�l tudom a maga �gyn�kei, szegtek parancsot! Mag�nak meg k�teless�ge el fogni �s likvid�lni a l�zad�kat.

- Sz�rnyen sajn�lom uram. Csak azon mosolygok, hogy n�gy ilyen kisl�ny ekkora port kavart. –mondta Arami Tama. A hivatalban ek�zben fut�t�zk�nt terjedt a h�r.

- Mi? Kir�gt�k a l�nyokat? –k�rdezte Lina

- Pontosan, parancsot szegtek. Ez�rt most az �let�kkel kell fizetni�k. –v�laszolta Zelgadis 

- Ez nem igazs�g!

- Nyugodj meg Shipo ne, s�rj. –pr�b�lta vigasztalni Kagome a kisfi�t.

- Ha kir�gt�k �ket, az annyit jelent, egyik ismer�s�m szavait haszn�lva, hogy megsz�nnek l�tezni. –mondta Hiten

Folytatjuk…