Körforgás
Kirara 2006.01.11. 17:09
Körforgás
- Na és most mit fogunk csinálni? Gondolom miután szembeszegültünk Arami Tama akaratával, nem mehetünk haza. Akkor most mi legyen? –kérdezte Alv. A négy lány már a Kakeraban utazott. Egy nap telt el az óta hogy a Tálián parancsot szegtek.
- Dunsztom sincs. –adta a választ Kirara
- Nagy valószínűséggel Arami Tama utánunk küldi majd az ügynökeit. Lányok nagyon úgy tűnik, hogy igazán kemény lesz az elkövetkezendő időszak. Spórolnunk kell a tartalékainkkal. Fegyvereket, lőszert, szerszámokat és élelmet kell szereznünk. Erre tudnék egy jó helyet, de valószínűleg ott keresnének minket először. –mondta Sango
- De ha azt gondolják, hogy mi tudjuk, hogy ott keresnének először, akkor lehet, hogy úgy gondolják majd, hogy oda úgysem megyünk. –szólt Kirara
- Hm?
- Szerintem ez hülyeség. –mondta Alv
- Ha van jobb ötleted akkor halljuk!
- Kirara, és arra nem gondoltál, hogy ők is követhetik ezt a logikát? –kérdezte Sango
- Meglehet. De ha nem próbáljuk, sosem fogjuk megtudni. Szerintem azt hiszik, hogy úgysem fogom ugyanazt a hibát elkövetni, mint pár évvel ezelőtt.
- Pontosabban, négy évvel ezelőtt. De akkor is, és ha ők is ilyen stratégiához folyamodnak? –kérdezte aggódva Sango –A Lavinia nem a legbiztonságosabb hely. Nagyon jól tudod, hogy a hivatal oda vezényelte ki a Katrina osztagot.
- Az meg mi? –kérdezte Dvergr.
- Az osztag tagjai majdnem olyan kemény kiképzést kapnak, mint a STAR ügynökök. Az utolsó csepp vérükig harcolnak. Az életük árán is teljesítik a nekik kiadott parancsot. A nevüket egy hurrikánról kapták. Ők is legalább olyan pusztítást képesek véghez vinni.
- Tényleg, mikor is alakult a hivatal? –kérdezte Alv
- A csillagkor 165. évében, azaz 165 évvel ezelőtt. Földi időszámítás szerint 2299-ben. –válaszolt Sango
- És földi időszámítás szerint most milyen évet írunk?
- Az időszámítás szerint 2464-et.
- Alv már ne is haragudj, de ez most hogy jön ide? –kérdezte Kirara
- Sehogy, csak már régóta szerettem volna tudni. Tudjátok mi a különös?
- Az hogy a GOTT is abban az évben alakult?
- Pontosan anya. –válaszolt Alv –Nem érzitek némileg különösnek, hogy egyazon évben alapították az Uniót, a GOTT-ot és az Adatvédelmi Hivatalt?
- Milyen Uniót? –tette fel a kérdést Kirara
- A Globális Uniót ugyanúgy, mint az Adatvédelmi Hivatalt is a csillagkor 165. évében hozták létre. És még ebben az évben került sor a GOTT, a Galaktikus Kereskedelmi és Ellenőrzési Központ megalapítására. Az Uniót leginkább a Nouvlesek irányítják. Ők a nagyfőnökök ott, ahonnan mi jöttünk. A GOTT-ot is ők alapították és…
- Régebben a GOTT-nál dolgoztatok? –szakította félbe Kirara Alv mondatát.
- Igen, de mint azt már mondtam…
- És milyért hozták létre?
- A GOTT megalapítására azért került sor, hogy független közvetítő legyen a Globális Unió kormányai között és elősegítse az azok között fellépő esetleges kereskedelmi és politikai viták megoldását. Egyszóval…
- És most éppen…
- Nem tudnád megállni, hogy ne szakíts félbe, amikor beszélek?! –csattant föl Alv
- Nem! Különben is csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy most éppen…
- De ha megvárnád, amíg befejezem a mondatomat, nem kérdeznél ennyi marhaságot!
- Tudod mit? Nem teszek fel több kérdést! És nem vagyok kíváncsi a mondandódra! –ordította Kirara, azzal megfordult, és magában fortyogott tovább.
- Az a nagyszájú mindent mindig jobban tudó liba…
- Ne haragudj, mondtál valamit? –kérdezte dühösen Alv
- Naná zsenikém. Persze hogy mondtam, jó hogy legalább ez átjutott azon a balladai homályon, ami az agyadat takarja... –motyogta a lány
- Bocsáss meg nem értettem kristály tisztán. Megismételnéd?
- Te hallucinálsz Alv. –szólt hátra Kirara
- Figyeljetek, szerintem legalább most nem kéne annyit veszekednetek. –szólt közbe óvatosan Dvergr
- Én nem veszekednék, ha a drága lányod nem harapná le mindenért a fejemet.
- Ó, de én legalább megvárom, hogy ő felsége mit óhajt mondani és nem durrogok bele.
- Ha valaki durranni fog az te leszel, méghozzá az egyik ablakon! –csattant fel Kirara
- Na ide figyelj! Te velem ne…
- Elég volt! Most azonnal fejezzétek be az ordítozást, mert szét csapok köztetek!!! –kiabált Dvergr
- Anya, ne felesd el hogy mi történt legutóbb amikor így…
- Nagyon jól emlékszem mi történt legutóbb. És meg ígérem, hogy mind a kettőtöket felpofozom, ha még egyszer megszólaltok. Értve?
- Ühüm…
- Nem hallottam!
- Igen is, tábornokasszony... –motyogta Kirara
- Dvergr, szerinted most mit csináljunk? –kérdezte Sango
- Fogalmam sincs. Talán mégis meg kéne próbálnunk elmenni arra a… hova is?
- A Lavinia bolygóra. Csak elég veszélyes, a Katrina osztag miatt. –felelte a lány
- Rendben, de ott mit is találnánk?
- Elegendő élelmet, fegyvereket, feltöltenénk a kötszer készletet, mert eléggé kifogyott.
- Akkor talán mégis megérné. Mert puszta kézzel nem hiszem, hogy sokra mennénk.
- Rendben. Kirara akkor vigyél minket a Laviniara. –adta ki az utasítást Sango
- Oksi! Akkor kapaszkodjatok, nyitok egy ugrókaput és máris ott leszünk.
- Rendben, Sango te légy szíves és menj Alv-al. Én és Kirara itt maradunk és vigyázunk a hajóra.
- Jó, de miért így osztod fel a csapatot? –kérdezte Sango
- Mert a két ovist nem lehet egymás mellett hagyni. De mégis, mennyi ember van azon a bolygón?
- Kb. 100-150. nem hiszem, hogy lehetnek többen.
- Rendben, azokkal szerintem el fogunk bírni. De hogyhogy csak ilyen kevesen?
- Azért mert az egész terep egy nagy gyakorló pálya és nekik kell a hely.
- Hölgyeim, kisszállás! Meg érkeztünk. –mondta Kirara –Kakera kérlek, hozd működésbe az álcázó pajzsodat.
- Ilyen gyorsan itt lennénk? Hisz az előbb még…
- Igen, Kakera a hivatal leggyorsabb hajója.
- Rendben Alv te menj Sangoval. –mondta Dvergr
- Nem unjátok, még azt a szót, hogy rendben? Mindenki csak ezt hajtogatja…
- Jó, induljunk. Gyere Alv
***
- Bendredi, kérlek hivasd ide Kuramat, Yusuket, Hieit és Kuwabarat. –mondata Arami Tama a titkárnőjének.
- Igen is, főnök. –válaszolta a lány majd elhagyta az irodát. De pár perc múlva ismét feltűnt, a négy fiú társaságában.
- Tudjátok, miért hivattalak benneteket. Az a parancs, hogy fogjátok el a lázadókat, és likvidáljátok őket. Az információink szerint, a Lavinia bolygón pár perce leszállást hajtott végre egy hivatali űrsikló. A négy szökevény nagy valószínűséggel ismét azt a helyet választotta, hogy fel töltsék a készleteiket. A Katrina osztag tagjai nem tudnak elbánni a STAR ügynökökkel. Mint gondolom tudjátok, hogy négy évvel ezelőtt is kudarcot vallott, pedig akkor csak ketten voltak. Most minden bizonnyal nem követik el ugyan azt a hibát mint a múltkor. Valószínűleg nem fogják egyedül hagyni a két védőrobotot és a hajót. Induljatok... –mondta
Arami Tama
- Igen is, értettük főnök. –válaszolta a négy fiú egyszerre. Majd elindultak hogy teljesítsék a főnökük utasítását.
- Kurama, neked nem kell harcolnod. Tudjuk hogy…
- De harcolnom kell Yusuke! –csattant föl a fiú
- Kurama, ezt bízd csak ránk. Meg értjük mit érzel. Úgyhogy…
- Nem! Nem tudjátok! Fogalmatok sincs róla.
- Hé, mi csak segíteni próbálunk, úgyhogy légy szíves ne ordítozz. –mondta Yusuke.
- Ne haragudjatok… induljunk, még mielőtt a lányok kereket oldanak. –mondta Kurama és mély hallgatásba burkolózott.
A négy fiú már hajójuk a Donar utasterében foglalt helyet és azon törték a fejüket hogyan végezzenek a célszemélyekkel.
- Igyekezzetek kitalálni, hogy csináljuk mert perceken belül megérkezünk a Laviniara. –mondta Hiei –És ha ott leszünk, akkor már nem tudunk ezen gondolkodni. Úgyhogy ennek fényében mindannyian aktiváljátok az agyatokat.
- Figyeljetek, nekem van egy ötletem. –szólt Yusuke –Hiei és Kurama a hajójukat intézik el. Kuwabara és én meg keressük a lányokat.
- Yusuke, most négyen vannak. Nem hiszem, hogy magára hagynák a hajót és a két védőrobotot.
- Igazad van Kurama, de szerintem Sango és Dvergr lesz a hajónál. Mert Alv és Kirara a legerősebbek. Szerintem őket küldték a felszerelésért.
- Jó gondolat Urameshi. De ha mégsem? –kérdezte Kuwabara
- Akkor fogalmam sincs. De szerintem így oldhatták meg. Hiszen tudjátok hogy Alv és Kirara szétválaszthatatlanok. Úgyhogy azt hiszem, sőt minden bizonnyal így lesznek párban.
- Rendben, meg érkeztünk. Akkor Kurama és én intézzük a hajót ti meg a lányokat. Kharon gyere induljunk, kérlek vigyél el minket a Kakerahoz. Sok szerencsét! –kiáltott Hiei barátai után.
- Nektek is. –válaszolták és már el is tűntek a társaik szeme elől.
- Kurama, mivel fogod csinálni?
- A pokol növényének nektár kivonatával. Az szétmarja a hajójuk kommunikációs rendszerét, s mivel nem fogja tudni, hogy ki közeledik és osztja neki a parancsokat automatikusan beindul az önmegsemmisítő rendszere. A robotok esetében is ezt fogom használni. –válaszolta a fiú
- Nézd, tényleg sajnálom, hogy pont minket küldtek hogy…
- Ejtsük végre ezt a témát! –emelte föl a hangját Kurama.
- Tényleg fájhat neki. Máskor sosem kiabál. Megértem hiszem, már régóta szereti Kirarát. És Arami Tama pont minket küldött hogy öljük meg őket. Ez nem igazság…
- Itt a hajó. Menjünk. –mondta Kurama. Azzal leugrott a védőrobotjukról és ezzel együtt egyetlen mozdulattal foszlatta semmivé a Kakera álcázó pajzsát.
- Mi történt? –kérdezte Dvergr
- Valakik be akarnak jönni, akiknek nem kéne. –válaszolt Kirara. De amint kimondta a mondatot, a hajó ajtaja feltárult és a ködben Hiei és Kurama alakja bontakozott ki. A fiú amint meglátta a két lányt, úgy érezte, mintha valami a lelkébe hasított volna. De abban a pillanatban tudatosult benne a küldetésük értelme. Olyasmit kell tennie, amire nem képes. Végeznie kell azzal a lánnyal, akit titkon majdnem négyszáz éve szeret. Nem képes rá, nem tudná bántani. Sem most, sem máskor.
- Szóval titeket küldtek... –mondta Kirara –Ne is álmodjatok, arról hogy a hajó a tietek lesz.
- El vagy tájolva. Nem azért jöttük hogy a hajót megszerezzük, hanem hogy végezzünk veletek. –szólt Kurama
- Hm, tényleg? Már kezdtem azt hinni, hogy csak egy teára ugrottatok be. –válaszolt pimaszul Kirara. –Egyébként, ha még nem tudnátok róla, közlöm veletek, hogy Kurama drága itt nem tudsz hadonászni a híres rózsa ostoroddal. Te pedig kedves Hiei nem tudod a Kakeraban előhívni a Fekete Sárkányt. Ugyan is…
- Ne aggódj, ismerjük a sztoridat. Nem is erre készültünk. –szólt közömbösen Hiei.
- Ó tényleg nem? Ez esetbe... –kiáltotta Kirara és elő kapta a tollát a Kakera falára húzott egy vonalat, lerántotta és a két fiú felé csapott vele.
- Csak ennyire vagy képes? –kérdezte erőltetett nevetés kíséretében Kurama és kirántotta a lány kezéből a fegyverét. Kirara elmosolyodott de ekkor sikítást hallott a bejárat felől. Oda fordult, de már csak azt láthatta, hogy Dvergr a földre zuhan. A következő pillanatban fellángolt benne a harag. A teste aranyszínű fényben kezdett tündökölni, a Kakera belső terében pedig szélvihar kerekedett.
- Ez sosem jelent jót. –szólt Hiei –Kurama emlékszel mi történt a múltkor, amikor ezt csinálta? Elsöpört három... –a fiú már nem tudta befejezni, amit elkezdett, mert Kirara egyetlen mozdulattal olyan erejű ütést mért rá, hogy ki repült Kakera nyitott ajtaján a Kharon-nak zuhant és ripityára törte azt.
- Hiei! –kiáltotta Kurama.
- Kurama. –suttogta a lány fagyos nyugalommal –Hajts előttem fejet. –a fiú egy nála sokkalta nagyobb erő hatására megtette, amit Kirara parancsolt. Ez az erő a lány hangjában volt, a különleges képessége. Ennek segítségével mindent irányítása alá tudott vonni embert, gépet, a természetet, sőt akár életet vagy halált. Vissza tudta forgatni az idő kerekét és ezzel a fegyverrel senki sem versenyezhetett. –Ereszkedj térdre. Úgy van… ügyes fiú. Most pedig... –a lány csak ennyit tudott mondani, mert Kurama maradék ereje segítségével meg alkotta a Pokol Fáját, ami olyan ritka mérget jutatott Kirara testébe, amivel egy legfeljebb két órát bírt. A lány oly szelíden dőlt el, mintha a kedvéért lelassult volna az idő. Kurama oda ment hozzá és utoljára megnézte a szép arcot. Aztán fel állt kiment az ajtón, az eszméletlen Hieit fel emelte és elindult megkeresni Yusuket és Kuwabarat.
***
- Na ezek sem jelentettek valami nagy kihívást! –mondta Alv
- Nem bizony, egész jó kis csapatot alkotunk mi ketten. –helyeselte Sango
- De mond, mi volt az amit Kuwabarával tettél?
- Ó, az a Mágnes Pajzs nevű támadásom. Kétségtelenül a legerősebb. Mint láthattad, ez egy olyan pajzs, ami magához vonz bármit, amit csak akarok, aztán háromszor akkora sebességgel löki vissza a helyére. De ami most a lényeg, hogy beszereztük, amit kellett. Kirara hogy fog örülni, amikor megtudja, hogy találtunk neki alma levet! Az a kedvence…
- Ja nagy valószínűséggel mindjárt meg is issza. –mondta nevetve Alv
- Haragszol még rá? –kérdezte Sango
- Ugyan, jól tudod, hogy rá egyszerűen nem lehet haragudni. Néha igazán fel tud húzni, de… Sango!
- Mi a baj?
- Kakera... –suttogta Alv. Sango a hajó irányába kapta a fejét. Látta hogy az ajtó tárva nyitva és Dvergr fekszik a földön. –Anya!
- Kirara! –ordította Sango amint oda értek Alv az ölébe, fektette Dvergrt. Sango pedig berohant, és amit ezután látott annál nagyobb fájdalmat nem sok minden okozhatott volna neki.
- Kirara… Kirara! –ordította. Erre Alv is berohant anyját a karjaiban vitte. Amint meglátta Kirarát hogy a földön fekszik, és remeg minden porcikája, már csak azt tudta hogy segítség kell. De minél előbb.
Folytatjuk…
|