- Pofa be! –ord�tott a f�rfi az el�tte kuporg� n�re, �s a f�lelemt�l sokkot kapott kisl�nyra. - Anyu, �n…�n f�lek… –zokogta a szerencs�tlen - Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. �n itt vagyok, �s vigy�zok r�d, kicsim. - Nem azt mondtam, hogy pofa be?! –kiab�lta a f�rfi, majd a ruh�j�n�l fogva f�lkapta a n�t �s megpofozta. Nem sz�gyellt egy n�la gyeng�bbet meg�tni. - Anyu! Anya, anyuci, anyucika! –kiab�lta v�kony hangon, teljes test�ben remegve a kisl�ny - Neked is kuss! –morrant r� fogvatat�juk, �s fegyvert szegezett a gyerekre. Az alig h�t �ves cs�pps�g megdermedt. Egy szava sem volt. Csak �llt v�rz� sz�jjal. Sz�ve vadul kalap�lt. A szeme t�gra ny�lt a f�lelemt�l. - K�rem, ne… –suttogta a n�, mik�zben f�lt�p�szkodott a f�ldr�l –K�rem, ne.. –ism�telte �jb�l - Nocsak! Esengesz? - Sz�pen k�rem, ne b�ntsa �t. Velem tegyen, amit akar, de �t ne b�ntsa –suttogta elhal� hangon, mire elrabl�juk k�jesen elvigyorodott �s fel� fordult. Majd �jb�l a kisl�nyra n�zett. Az m�g mindig csak �llt �s egy hang n�lk�l k�nnyezett. Leveg�t is alig vett. Nagyon f�lt, m�g soha semmit�l nem rettegett, �gy mint most att�l, aki elrabolta. Az ember �llt vele szemben, majd megh�zta a ravaszt… A goly� a kisl�ny feje mellett alig f�l m�terre haladt el. A m�r �gy is sokkot kapott pici �sszeesett. - Neee! Kicsim!!! –ord�totta k�ts�gbeesetten a fiatal n�, majd f�lpattant �s oda akart rohanni az �jult gyermek�hez, de a f�rfi most �t vette c�lba. - Kuss legyen! Semmi baja. –vetette oda a fegyveres, majd kis�t�lt a szob�b�l. A v�rz� n� t�rdre rogyott, majd odak�szott a f�ld�n al�ltan hever� gyermek�hez. Az �l�be vette, �s egy f�ldre ter�tett pokr�cra fektette. A kisl�ny m�g mindig remegett. - Semmi baj. –nyugtatta szel�den az �desanyja, �s egy finom cs�kot lehelt a homlok�ra. A gyermek pici kez�vel belekapaszkodott a szakadt, v�r �ztatta ruh�ba, �s anyja illat�t m�lyen mag�ba sz�vva v�gre megnyugodott. A n� odab�jt mell� �s szorosan mag�hoz �lelte. Ez�ttal � kezdett el s�rni. B�r k�ts�gbe esett zokog�s�t visszafojtotta, a kisl�ny �gy is fel�bredt. - Anyuci… Hol vagyunk? Ki ez a b�csi? M�rt b�nt minket? –k�rdezte, s nagy szemekkel n�zett mam�j�ra. - Nem tudom. Ne f�lj, itt vagyok. Sosem foglak magadra hagyni kicsim. Nagyon szeretlek. –v�laszolta szel�den suttogva. - �n is szeretlek anyucika. De… - Tudom, �n is f�lek de most gyere, b�jj hozz�m, �s ne s�rj. K�rlek ne f�lj. Hamarosan minden j�ra fordul. Higgy nekem. - Anyucika, ha ez a b�csi elenged minket, akkor majd elmegy�nk j�tszani a parkba? –k�rdezte rem�nykedve a cs�pps�g. - Igen. Meg�g�rem, hogy el viszlek �s az eg�sz napot ott fogjuk t�lteni. - Megveszed majd nekem azt a sz�p macit, amelyiknek az a z�ld masni van a nyak�ban? - Igen. –mosolyodott el k�nnyek k�z�tt - Anyucika… - Semmi baj. - Mit mondtam hogy pofa be?! –rohant be a mocskos szob�ba a tajt�kz� f�rfi. –Te ribanc! Fogd be a sz�d, �s hallgattasd el azt a rohadt k�lyk�det is! –a f�rfi felr�ntotta a pici mell�l az anyj�t, �tni �s rugdosni kezdte. - Ne anyucika! Anyucika! Anyu… –a kisl�ny tork�ra forrt a sz�, ahogy a f�rfi pofon v�gta. - Ha… Eng… Al… –ny�sz�r�gte a n� - Enyh�tek a szenved�seiden. –ord�totta eszeveszetten a f�rfi. Elm�je elborult, �s megh�zta a ravaszt… - Neee!!! Anyucika! –kiab�lta k�ts�gbe esetten, s�rva a kisl�ny - Anya!!! –egy fiatal n� zih�lva �bredt a r�m�lm�b�l. Arc�n patakokban folytak a k�nnyek, ruh�ja az izzad�st�l a test�hez tapadt. Remegett. Minden porcik�ja remegett. Majd kiugrott az �gyb�l, kiv�gta az ajt�t �s berohant az egyik szob�ba, gy�r vil�g�t�st kapcsolva. A szob�ban egy l�ny fek�dt, �s b�k�sen aludt. A lid�rces �lomb�l �bredt n� �vatos, n�ma l�ptekkel az �gyhoz s�t�lt. Majd f�lemelte a takar�t, �s beb�j al�. A m�sik kinyitotta a szem�t. Amint megl�tta a mellette fekv� l�ny k�nny�ztatta arc�t, r�gt�n tudta mi t�rt�nt. - Megint ugyanaz a r�m�lom? –k�rdezte szel�den. A l�ny b�lintott. –Annak m�r v�ge. Nyugodj meg kicsim. - Nem tudok… �jra �s �jra eszembe jut… –suttogta el-el csukl� hangon. - Semmi baj kicsim. –mosolyodott el, majd finom cs�kot lehelt a l�ny homlok�ra. - Tudd meg Alv, szeretlek, �s ezen semmi sem v�ltoztat. Semmi. Nem szeretn�m l�tni, ahogy s�rsz. - K�sz�n�m… –suttogta, majd lehunyta a szem�t, �s elaludt… V�ge