Egy legenda leánya

1. fejezet

A Legenda

Réges-régen -és ez nem túlzás- élt egy tündér. A tündérek varázserejű lények és az a dolguk, hogy kisebb kívánságokat teljesítve felvidítsák a szomorú embereket. Nincsenek közöttük férfiak ezért emberekkel házasodnak és ha egy megkéri a kezüket kötelességük igent mondani a fajfenntartás miatt. A boszorkányok és mágusok is varázserejűek, de sokkal nagyobb és többágú az erejük mint a tündéreknek. Ritkán használják mások érdekében általában csak saját maguknak. . Általában békések, de lenéznek minden más fajt és népet és sokkal felsőbbrendűnek képzelik magukat. Vannak köztük beképzeltek, de jók és igazán jók is, de vannak gonoszak is. Sosem házasodnak más fajjal és ritkán szeretnek bele más fajba. A történelemben csak kétszer fordult elő ilyen.

Volt egy fiú aki szomorú volt, mert egy fontos bálba készült és nem talált önmagához méltó tökéletes párt.. –Ennek a fiúnak- Ádámnak volt két törvénytelen fia egy nőtől akivel egyszer lefeküdt. Egy tündér Ella meglátta, hogy a fiú szomorú ezért odament hozzá és mikor megtudta, hogy mi baja van a fiúnak úgy döntött, majd ő elmegy vele. Amikor Ádám meglátta Ellát a báli ruhában abban a pillanatban beleszeretett a lányba. Megkérte a kezét és Ella kénytelen volt igent mondani. Volt egy boszorkány Anita a félig gonosz fajtából. Volt egy tanítványa Matilda. Anita szerelmes volt Ádámba. Amikor megtudta, hogy a fiú mást vesz feleségül a riválist Ellát fává változtatta. Az átok csak akkor tört meg ha az átkot mondó boszorkány, Anita valami jó dolgot tesz valaki olyannal aki a jót szolgálja. Ádám mikor rájött, hogy mi történt szerelmével és, hogy ki tette bosszút akart állni. Feleségül vette Anitát és a nászéjszakán megölte. Mikor kiderült, hogy ezzel igazából megakadályozta, hogy Ella visszaváltozzon öngyilkos lett. Minden vagyonát fiaira és azok anyjára hagyta és utolsó kívánsága az volt, hogy családja a fa közelébe költözzön. Oda költöztek.

A család tagjai mind ismerték a fa történetét és ha valami problémájuk volt csak kimentek a fához és az segített nekik, ugyanis Ella folytatta munkáját faként is. Egy vagy két évszázaddal később született egy fiú, Máté. Az összes eddigi családtag közül ő ragaszkodott a legjobban a fához. Úgy nőtt fel, hogy ha volt valami baja odament és elmondta neki. A fa meghallgatta és mintha egy női hangon válaszolt volna neki. Ahogy nőtt úgy szerette egyre jobban a fát. Lassan úgy érezte mintha beleszeretne. És mivel ismerte az elátkozott tündér legendáját még csak őrültnek sem gondolta magát. Ella viszont szerette Mátét ezért nem akarta, hogy az szenvedjen. Elvette a vele kapcsolatos emlékeit, de az érzéseit nem vehette el. Máté továbbra is szerelmes volt. De ha valakit így szeretnek, ahogy Máté szerette Ellát és az viszont szeret az jó. És ha annak idején Anita nem átkozza el Ellát akkor az hozzáment hozzá megy valakihez akit nem szeret. Akkor igazából jót tette Ellával és Ella a jót szolgálja. Az átok megtört és Máté meg Ella boldogan éltek amíg meg nem haltak

Csakhogy ott volt Matilda aki bosszút akart állni mentora haláláért. Kitört a faluk közti háború és Máté elment harcolni. Matilda egy „ártatlan” katonává változott és megölte Mátét úgy, hogy azt Ella lássa. Azután a saját alakjában megjelent Ellának és azt tanácsolta, hogy álljon bosszút Ella pedig egyet értett. A bosszúvágytól elvakultan ment és megölte a katona családját és a katonát Mikor végzett Matilda ismét megjelent neki és elmondta, hogy ő ölte meg Mátét. Ella még az utolsó lendülettel leszúrta Matildát majd magával is végzett. Ekkor robbant ki a tündérek és boszorkányok közti háború amit ugyan már abbahagytak és békét kötöttek, de az ellentét megmaradt. Gyűlölik egymást és csak kevesen vannak akik jól kijönnek egymással és ők hiszik, hogy eljön majd a gyermek aki megújítja a békét a két faj között.

-Jézusom, és ezt van aki elhiszi? – gondoltam és becsuktam a régi poros könyvet amit a dobozban találtam.

-Te Amy! Nézd ezt a nyakláncot! – mondta anyu.

-Nahát. De szép.

-Ugye? Kell?

-Persze.

A medál aranyból van és sima ovális alakú, de valahogy mégis gyönyörű. Olyan mint amikbe a fényképeket rakják. Az előbb amikor kinyitottam valami furcsa dolgot éreztem. A belsejében két jel van. Az egyik oldalon egy furcsa szárnyas jel van a másikon, meg egy ötágú csillag.

-Te anya.

-Igen?

-Honnan van ez a doboz?

-Nem tudom csak úgy itt volt. Engem nem zavar és mást sem.

-Hát jó. Nekem most mennem kell.

-Hová?

-Találkozni Vikiékkel.

-Megbeszélted te ezt velem?

-Gondoltam úgy is elengedsz.

-Hát jó menj. Mielőtt meggondolom-

-Köszi. Szia.

Ahogy lefelé tartottam a tükörben láttam valami furcsát. Visszamentem és azt hittem elájulok. Helyettem egy bombázó állt ott. Csak az összehasonlítás miatt: nekem szőkés- barna hajam és szürkés- zöld szemem volt, most meg a tükörben éjfekete hajam és smaragdzöld szemem volt. Pattanásos voltam, most meg olyan tiszta a bőröm mint egy pattanástalanító reklámmodellnek Ugye nem kell tovább részleteznem? Bementem a nappaliba és minden képen amin rajta voltam a helyemen ez a bombázó van most.

-Csodálkozol? – szólalt meg egy hang mögöttem.

Hirtelen megfordultam és egy gyönyörű nő állt mögöttem. Szőke volt és kék szemő. Mint egy angyal.

-Ki vagy te? – kérdeztem.

-Én egy tündér. – válaszolta.

-Micsoda?

-Egy tündér. Emlékszel mit olvastál az előbb?

-Igen.

-Na, az mind igaz.

-Ne szórakozz velem! Hogy kerültél ide?

-Teleportáltam.

-Figyelmeztetlek, hogy nagyon erős a rúgásom.

Erre viszont nem felelt hanem csettintett egyet és minden megjelent előttem egy képernyőszerű valamin a levegőben. Minden amit az előbb olvastam. Mikor az egész lement megszólalt:

-Erre te is képes vagy.

-Miért én is tündér vagyok? – kérdeztem. Tudom hülyén hangzik, de elkezdtem neki hinni.

-Nem te annál erősebb vagy.

-Miért én mi vagyok?

-Boszorkány és tündér.

-Ezt elmagyaráznád?

Megint csettintett és a képernyőn egy másik történet jelent meg. Egy tündérnek kellett volna tanulnia, de ellógott az óráról és elment sétálni. Találkozott egy mágussal aki a varázslást gyakorolta. Beszélgettek és búcsúzásnál megbeszélték, hogy újra találkoznak. És találkoztak. Egymásba szerettek. És született egy lányuk. Smaragdzöld szeme volt mint most az enyémek. Csakhogy a kapcsolatuk kiderült és árulásnak tekintették ezért megölték őket. A két nép azon veszekedett, hogy a gyermek melyikükhöz tartozik. Egy boszorkány és egy tündér akik sajnálták a lányt, elvitték egy emberi családhoz és átváltoztatták, hogy ne hasonlítson az erejét pedig bezárták egy medálba amelynek kinyitásakor az erő visszaszáll a lányba.

-És mind a mai napig senki nem tudta ki ez a lány – szólalt meg egy másik hang mögöttem.

-Te vagy az a lány.

-Azt mondjátok, hogy mindaz ami eddig voltam csak hazugság? – kérdeztem

-Hát igen.

-Ezt nem hiszem el. Nem tudom kik vagytok, de hogy hazudtok az biztos – mondtam és ezzel a lendülttel kimentem az ajtón és elmentem. A bejárati ajtó kinyílt majd becsapódott utánam. és a kapu is. Elmentem Vikiékhez és egy szót sem szóltam nekik erről.